Kripto újratakelése: Egy teljes útmutató

A restaking lehetővé teszi, hogy az olyan blokkláncokon, mint a Ethereum és a Solana, működő validátorok újra felhasználják a stakelt kriptovalutájukat más proof-of-stake (PoS) alapú szolgáltatásokban.

A staking fontos része a PoS konszenzusmechanizmusnak, amelyet a világ számos legnagyobb blokklánchálózata alkalmaz. Ez azt jelenti, hogy a validátoroknak nevezett szereplők zárolják a natív kriptovaluta egy meghatározott mennyiségét, hogy segítsék a hálózat biztonságát és részt vegyenek a blokk-javaslattételi folyamatban.

Egyszerűen fogalmazva, minél nagyobb egy blokklánc validátori hálózata (más néven bizalmi hálózata), annál nehezebb azt megtámadni.

Ha nem ismered ezt a folyamatot, tekintsd meg a kriptostakingről szóló cikkünket vagy a videónkat, amely részletesen bemutat mindent, amit tudnod kell a folyamatról.

Szeretnél több jutalmat szerezni a stakelt ETH-d után?  A Kraken hozzáférést biztosít a restaking folyamathoz, így több blokklánc-protokollon keresztül is többet kereshetsz az ETH-don.

Ráadásul a Krakenen történő restaking során a stakelt ETH-d tulajdonjoga végig nálad marad.

Készen állsz arra, hogy zökkenőmentes és megbízható módon még többet keress az ETH-don?

A restaking protokollok egy választható (opt-in) szolgáltatást kínálnak, amelyben a validátorok (úgynevezett restakerek) egyszerre több protokollon is újra felhasználhatják a stakelt ETH-t, SOL-t vagy más kriptovalutát.

Ez magában foglalja az olyan protokollokból származó likvid stakelt eszközöket is, mint a Rocket Pool és a Lido Finance.

Az EigenLayer mint vezető példa egy olyan okosszerződés-készletből áll, amely lehetővé teszi az Ethereum-validátorok számára, hogy újra stake-eljék az eszközeiket és más Ethereum-alapú protokollokat biztosítsanak. 

Az EigenLayer ezeket a protokollokat összefoglalóan „moduloknak” vagy „aktívan validált szolgáltatásoknak (AVS-ek)” nevezi.

Amikor csatlakozol a restaking protokollokhoz, elfogadod az egyes modulok által meghatározott további slashing feltételeket az Ethereum saját slashing intézkedésein felül. 

A slashing a PoS rendszerek fontos eleme, amelynek keretében a validátor stakelt eszközeit részben vagy egészben elkobozzák, ha a protokoll rosszindulatú viselkedést észlel.

Minden AVS saját slashing-feltételeket határoz meg annak érdekében, hogy a validátorokat a hálózatuk legjobb érdekeinek megfelelő magatartásra ösztönözze. Ezek nélkül a további büntetések nélkül a rosszindulatú validátorok összehangoltan célba vehetnék és megtámadhatnák a sérülékeny modulokat.

A delegált PoS modellekhez hasonlóan a validátorok megbízhatnak regisztrált üzemeltetőket, hogy a nevükben stakeljenek.

Ez a lehetőség azoknak a restakereknek kínál megoldást, akiknek nincs elegendő idejük vagy felszerelésük bizonyos modulok rendszererőforrás-követelményeinek teljesítéséhez, így részt vehetnek a hálózatokban és jutalmakat szerezhetnek (az üzemeltető által felszámított díjak levonásával).

Az EigenLayer egyesített biztonsági funkcióján túl egy nyílt AVS piacteret is bevezet, ahol a restakerek szabadon választhatják ki, mely modulok biztonságához szeretnének hozzájárulni.

A döntéseket több tényező is befolyásolhatja, például egy modul erőforrás-követelményei, a jutalmak mértéke, az észlelt kockázat vagy az a szektor, amelyet kiszolgál.

Például egy validátorokból álló csoport, amely hisz az orákulumhálózatok jövőjében, dönthet úgy, hogy egyesített biztonságot biztosít orákulumalapú AVS-ek számára azok natív tokenjeiért cserébe.

Mások kifejezetten a magas jutalmú, magas kockázatú, az EigenLayerre épülő AVS-eket célozhatják meg annak érdekében, hogy maximalizálják a stakelt eszközeik után járó hozamot.

A likvid restaking protokollok egyesítik a likvid staking és a restaking előnyeit, fokozott likviditást, jobb tőkehatékonyságot és további hozamtermelő lehetőségeket kínálva.

A likvid staking a hagyományos staking likviditási problémáját kezeli, ahol a tokenek jellemzően okosszerződésekben vannak zárolva, és a staking időszak végéig nem használhatók más blokklánc-protokollokban.

A likvid staking révén a felhasználók egy származtatott tokent kapnak (például a Lido Protocol stETH tokenjét), amely a stakelt eszközeiket képviseli. Ez a származtatott token, amelyet gyakran elismervény tokennek is neveznek, kereskedhető, DeFi-alkalmazásokban használható vagy más módon is hasznosítható, miközben az eredeti eszközök továbbra is stakelve maradnak.

A likvid restaking ezt a koncepciót viszi tovább.

Ezekkel a decentralizált protokollokkal azok a felhasználók, akik likvid staking platformon keresztül stakelik kriptoeszközeiket, ezt követően az így kapott származtatott tokent újra stakelhetik az EigenLayer protokollján, és cserébe likvid restaking tokent (LRT) kapnak.

Az LRT egy személy több protokollon keresztül stakelt és újra stakelt eszközeit képviseli.

A likvid restaking jelentős előnye, hogy megszünteti a validátor csomópont futtatásának szükségességét, miközben lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy több staking jutalmat szerezzenek és megőrizzék likviditásukat.

Ez megoldja az EigenLayeren történő restaking egyik kulcsproblémáját, akár natív restakingről, akár likvid staking tokenek használatáról van szó, mivel az eszközök zárolásával és a likviditás feladásával jár.

Népszerű likvid restaking protokollok közé tartozik a Renzo Protocol, a Puffer és az Ether.Fi.

Minden új technológia saját, egyedi kockázatokkal jár.

A restaking sem kivétel.

Az alábbi lista csak néhányat sorol fel a restakinggel járó kockázatok közül, és semmiképpen sem tekinthető teljes körűnek.

Mielőtt bármilyen új kriptovaluta-technológiával lépnél kapcsolatba, mindig javasolt alapos átvilágítást végezni.

• Okosszerződés-kockázat: Az okosszerződések kódja potenciális sebezhetőségeket vagy hibákat tartalmazhat, például programozási hibákat, bugokat vagy hátsó kapukat. Ezek a problémák nem szándékolt következményekhez vezethetnek, például pénzügyi veszteséghez, biztonsági incidensekhez vagy rosszindulatú szereplők általi kihasználáshoz.
• Slashing-kockázat: A slashing előzetes figyelmeztetés nélkül is bekövetkezhet, és jelentős veszteségeket eredményezhet. A restaking protokollokba bevont kriptovaluta fokozott slashing kockázatnak lehet kitéve az egyes AVS-ek által előírt további feltételek miatt.
• Partnerkockázat (üzemeltető): A harmadik fél staking delegáltjaival való együttműködés megköveteli, hogy a restakerek rájuk bízzák a befizetett eszközeiket. A restaking üzemeltetőknek be kell tartaniuk az egyes modulok hálózati feltételeit, ellenkező esetben slashing révén elveszíthetik az eszközöket. Ezekben az esetekben nem egyértelmű, hogy a restakerek kapnának-e bármilyen kompenzációt az ilyen események után.
• Rendszerszintű kockázat: Ahogy egyre nagyobb mennyiségű felhasználói eszköz kerül zárolásra egyes staking protokollokban, sérülékeny, egyetlen meghibásodási pontok és centralizációs problémák alakulhatnak ki, amelyek hackelés vagy korrupció esetén a szélesebb kriptoökoszisztémát is veszélyeztethetik.

Amikor az Ethereum 2015-ben megjelent, az első olyan blokklánc-alapú platform lett a maga nemében, amely lehetővé tette a fejlesztők számára, hogy saját decentralizált alkalmazásaikat (dAppokat) szabadon elindítsák az infrastruktúrájára építve.

Ez nemcsak az új kriptovaluta-projektek fejlesztésének idejét és költségét csökkentette, hanem lehetővé tette, hogy a projektek az Ethereum mögöttes hálózati biztonságából is profitáljanak.

Az Ethereum Virtual Machine (EVM) az a futtatási környezet, amely ezt a funkcionalitást biztosítja. Bár számos jelentős előnnyel jár, nem mentes a korlátoktól.

Konkrétan, minden olyan dApp, amely az Ethereum blokkláncára épül, de nem kompatibilis az EVM-mel, nem részesül annak hálózati biztonságából. Ez a korlátozás több további problémát is eredményez:

• Az Ethereum ökoszisztémán belül bizonyos alkalmazástípusoknak saját bizalmi hálózatot kell kiépíteniük.
• Hosszú időbe és jelentős anyagi ráfordításba telhet, mire a független projektek képesek létrehozni egy kellően decentralizált és biztonságos validátorkészletet.
• Egyesek szerint az új projektekbe történő befektetés és staking magasabb kockázattal jár, mint az ismert blokkláncokon történő staking. Ennek ellensúlyozására az újabb projektek gyakran kénytelenek magasabb jutalmakat kínálni, hogy validátorokat vonzzanak a hálózatukhoz, ami szükségtelen értékszivárgáshoz vezethet.
• Összességében az inkompatibilitás különbségeket eredményezhet az Ethereum ökoszisztémáján belüli dAppok között, ahol egyes alkalmazások nagyobb kriptoökonómiai biztonsággal rendelkeznek, mint mások.

Felmerülhet a kérdés, miért számít, ha bizonyos alkalmazások kevésbé biztonságosak?

Az iparági szereplők szerint a dAppok csak annyira biztonságosak, mint azok a köztes (middleware) alkalmazások, amelyekre a működésük során támaszkodnak (blokklánc-hidak, orákulumok stb.).

Ezek a kisebb middleware szolgáltatások gyakran saját bizalmi hálózataikra támaszkodnak, és lényegesen kevesebb stakelt eszközzel vannak biztosítva, mint az Ethereum-blokklánc. Ez sokkal könnyebbé teszi a megtámadásukat.

Következésképpen olyan belső sebezhetőségeket vagy egyetlen meghibásodási pontokat hoznak létre, amelyek hackelés vagy kihasználás esetén jelentősen veszélyeztethetik más dAppok biztonságát is.

Például az Axie Infinity (AXS) egy népszerű play-to-earn kriptojáték, amely az Ethereum blokkláncára épül. 2022-ben azonban a projekt Ronin oldallánca súlyos biztonsági incidenst szenvedett el, amely lehetővé tette a hackerek számára több mint 170 000 ether (ETH) és 25 millió USD Coin (USDC) ellopását.

Akkoriban ez volt az iparág addigi legnagyobb DeFi hackje.

A restaking protokollok ezt a fajta korlátozást kívánják kezelni azáltal, hogy lehetővé teszik a validátorok számára kriptoeszközeik újra stakingelését különböző szolgáltatásokban, még azokban is, amelyek nem kompatibilisek egy Layer 1 virtuális gépével.

Ennek eredménye a több protokollon és szolgáltatáson átívelő, megosztott kriptoökonómiai biztonság, amely a támogatók szerint végső soron a decentralizált alkalmazások robusztusabb ökoszisztémájához vezet.

Az EigenLayer Ethereum-alapú restaking protokollján túl más restaking protokollok is korai fejlesztési szakaszban vannak más vezető Layer 1 blokkláncokon.

• Bitcoin: Babylon
• Solana: Picasso
• Near: Octopus 2.0

Összefoglalva, a restaking jelentős előrelépést képvisel a blokklánc-technológia területén, különösen az olyan proof-of-stake (PoS) alapú hálózatok esetében, mint az Ethereum. 

Azáltal, hogy lehetővé teszi a validátorok számára a stakelt kriptovalutájuk újra felhasználását különböző PoS-szolgáltatásokban, a restaking a hagyományos staking modell kulcsfontosságú korlátait kezeli. 

Ez az innováció nemcsak a validátorok számára elérhető potenciális jutalmakat bővíti, hanem a hálózat biztonságát is növeli az erőforrások összesítésével és azok különböző platformok közötti megosztásával.

Készen állsz arra, hogy több jutalmat szerezz az ETH-d után, és elkezdd a restakinget a Krakennel?

A Kraken zökkenőmentes restaking élményt kínál, amely lehetővé teszi, hogy részt vegyél a kriptoökoszisztéma ezen innovatív területén. A Krakennel történő restaking során mindvégig megőrzöd a stakelt ETH-d tulajdonjogát, és percek alatt elkezdheted.

Készen állsz arra, hogy még ma elkezdd a restakinget a Krakennel?