Rövid bevezető a technikai elemzésbe

A technikai elemzés (TA) a múltbeli pénzügyi adatok és trendek értékelésének gyakorlata abból a célból, hogy előre jelezze a jövőbeli ármozgásokat.

A technikai elemzés fő feltételezése az, hogy a piaci trendek – beleértve az árszinteket és ármozgásokat, valamint a kereskedési volument és a momentumot – idővel hajlamosak ismétlődni. Ennek következtében a különböző piaci események olyan kereskedési jelzéseket hozhatnak létre, amelyek eltérő vételi és eladási lehetőségeket jeleznek.

A kereskedési jelzések azonosításához a technikai elemzők gyertyadiagramokat, pénzügyi indikátorokat és egyéb technikai kereskedési eszközöket használnak annak érdekében, hogy felismerjék azokat a mintázatokat és trendeket, amelyek jövőbeli árfolyamváltozásokra utalhatnak.

Bár a technikai elemzést széles körben alkalmazzák professzionális kereskedők és befektetők, nem mentes a korlátoktól. A kritikusok szerint túlzott mértékben támaszkodik a múltbeli adatokra, és nem mindig veszi figyelembe azokat az alapvető tényezőket, amelyek befolyásolhatják a piaci mozgásokat. Ezek közé tartozhatnak például a makrogazdasági trendek, geopolitikai események, szabályozások és az iparági trendek.

Ezért amikor technikai elemzésen alapuló kereskedési stratégiát dolgozol ki, fontos szem előtt tartanod a jól ismert pénzügyi mondást: „a múltbeli teljesítmény nem garancia a jövőbeli eredményekre”.

Bár a technikai elemzés egyes elemei több száz évre visszavezethetők, Charles Dow-t széles körben a technikai elemzés úttörőjeként tartják számon a 20. század elején. A Dow Jones & Company alapítójaként 1896-ban létrehozta a Dow Jones Industrial Average indexet, amely az első olyan index volt, amely az amerikai részvénypiac teljesítményét követte. Ahogy a piacok fejlődtek, és kifinomultabb elemzési módszerek jelentek meg, kialakult a technikai elemzés önálló területe.

Évekkel később a számítógépek a piacok elemzéséhez használt különböző eszközöket és technikákat szélesebb körű kereskedői és befektetői réteg számára is elérhetővé tették.

A hagyományos piacoktól, például az árupiacoktól és kötvénypiacoktól kezdve az olyan feltörekvő iparágakig, mint a kriptovaluta, a kereskedők technikai elemzést alkalmaznak a kereskedési lehetőségek azonosítására és döntéseik megalapozására.

A támasz- és ellenállási szintek a technikai elemzés két fontos fogalma:

• Támasz az a szint, amely alá az árak nem esnek. A támaszszintek árfolyam-„padlóként”, vagyis egy adott kereskedési időszak vagy piaci ciklus során következetesen elért legalacsonyabb árszintként működnek. Annak ellenére, hogy az ár többször is eléri a támaszszintet, ez olyan pontként szolgál, ahol a vevők száma meghaladja az eladókét.
• Ellenállás az a szint, amely fölé az árak nem emelkednek. Az ellenállási szintek árfolyam-„plafonként”, vagyis egy adott kereskedési időszak vagy piaci ciklus során következetesen elért legmagasabb árszintként működnek. Annak ellenére, hogy az ár többször is eléri az ellenállási szintet, ez olyan pontot jelent, ahol az eladók száma meghaladja a vevőkét.

A technikai elemzésben minél többször „teszteli” egy eszköz árfolyama a támasz- vagy ellenállási szintet, annál erősebbnek tekinthető az adott szint. Másképp fogalmazva, minél többször éri el az ár a vonalat anélkül, hogy áttörné, annál valószínűbb, hogy az rövid távú minimumként vagy maximumként fog működni.

Gyertyadiagram megtekintésekor láthatod, hogy egy eszköz ára a támasz- és ellenállási szintek között „pattog”. Sok kereskedő úgy véli, hogy a támasz- és ellenállási szintek közötti ármozgásokból olyan stratégiák segítségével profitálhat, mint a sávkereskedés. A sávkereskedési technikák jellemzően arra épülnek, hogy az eszközt akkor vásárolod, amikor az ár az alsó támaszszint közelébe ér, és akkor adod el, amikor az a magasabb ellenállási szinthez közelít.

Ha egy adott szintet áttörnek, az az új kereskedési sávban az ellenkező szintként szolgálhat. Például ha egy eszköz ára emelkedik, a korábbi felső ellenállási szint az új kereskedési sáv alsó támaszszintjeként működhet.

Bár a támasz- és ellenállási szintek gyakran használt indikátorok, egyik szint sem garantáltan tartós. Mint minden, technikai elemzésből származó információ esetében, érdemes az eredményeket más adatforrásokkal is összevetni, és ennek megfelelően kezelni a kockázatot.

Mark Twain híres mondása szerint: „a történelem nem ismétli önmagát, de gyakran rímel.” Ezt szem előtt tartva a kereskedők gyakran alkalmaznak technikai elemzési módszereket a múlt megfigyelésére abból a célból, hogy előre jelezzék a jövőt. 

A technikai elemzést elsősorban a következőkre használják:

• Az aktuális trendek és a piaci hangulat azonosítása: A technikai elemzés segíthet a trendek és a piaci hangulat felismerésében, hogy megalapozottabb kereskedési döntéseket hozhass. Az árfolyamgrafikonok és technikai indikátorok elemzésével betekintést nyerhetsz a piac irányába, és ennek megfelelően adhatsz le megbízásokat.
• Objektív adatok biztosítása: A technikai elemzés objektív adatokra, például ár- és volumenadatokra támaszkodik, amelyek megbízhatóbbak lehetnek a szubjektív véleményeknél vagy érzelmeknél a kereskedési döntések meghozatalakor. Ez segít elkerülni az érzelmi vagy impulzív döntéseket.
• Szisztematikus megközelítés kialakítása: A technikai elemzés rendszerezett módot kínál a piac elemzésére. Egy meghatározott szabály- és kritériumrendszer követésével következetes és ismételhető befektetési stratégiát alakíthatsz ki.
• Rövid távú kereskedés kialakítása: Mivel segíthet azonosítani a rövid távú trendeket és piaci mozgásokat, a technikai elemzést gyakran használják rövid távú kereskedéshez. Ez hasznos lehet azoknak a kereskedőknek, akik rövid távú ármozgásokból szeretnének gyors profitot elérni.
• Más típusú elemzések támogatása: A technikai elemzés más elemzési módszerekkel, például fundamentális elemzéssel is kombinálható annak érdekében, hogy átfogóbb képet kapj a piacról. A különböző elemzési módszerek kombinálásával megalapozottabb és átfogóbb kereskedési döntéseket hozhatsz.

A technikai elemzésben számos különböző eszközt alkalmaznak. Ezek a technikai indikátorok mind egyedi nézőpontot kínálnak a múltbeli ármozgásokról, miközben saját erősségekkel és gyengeségekkel rendelkeznek a jövőbeli trendek előrejelzésében is.

A leggyakrabban használt technikai elemzési eszközök közül néhány:

A grafikonok vizuálisan ábrázolják az ár- és kereskedési volumenadatokat az idő függvényében. A grafikonok lehetővé teszik a technikai elemzők számára, hogy azonosítsák a trendeket, kereskedési mintázatokat, valamint a támasz- és ellenállási szinteket. A technikai elemzők többféle grafikon típust használnak, beleértve az egyszerű oszlopdiagramokat és vonaldiagramokat, amelyek az árfolyamszinteket mutatják az idő során. A legtöbb technikai kereskedő azonban az összetettebb gyertyadiagramokat használja, amelyek nagy mennyiségű releváns kereskedési információ vizualizálását teszik lehetővé.

A gyertyadiagramok lehetővé teszik, hogy nyomon kövesd az árfolyamváltozásokat egy adott időszakon belül. A gyertyadiagramokon belül a technikai elemzők különböző grafikonmintákat keresnek, amelyek eltérő jövőbeli trendeket jelezhetnek. A különböző árak és a kereskedési volumen változásainak vizualizálása segít nyomon követni az ármozgásokat és azonosítani a potenciális trendfordulókat. A gyertyamintákat gyakran használják a bullish vagy bearish ármozgások azonosítására az egyes gyertyák alakja és elhelyezkedése alapján a grafikonon.

Az SMA-kat a rövid távú árfolyam-ingadozások kisimítására használják annak érdekében, hogy könnyebben azonosíthatók legyenek a hosszabb távú trendek. Az SMA-k kiszámítása úgy történik, hogy egy eszköz záróárait egy meghatározott időszakra összeadják, majd az összeget elosztják az időszakok számával. Az SMA-k különböző időtávokon számíthatók, a rövid távú (például 10 vagy 20 napos) periódusoktól a hosszabb távú (például 50 vagy 200 napos) periódusokig. Az SMA-kat gyakran használják a támasz- és ellenállási szintek meghatározására, valamint a potenciális vételi és eladási lehetőségek azonosítására.

Az oszcillátorok olyan indikátorok, amelyek az ármozgások trendjének és momentumának lehetséges változását mérik. Az oszcillátorok matematikai számításokat alkalmaznak annak mérésére, hogy egy eszköz ármozgása egy adott időszakon belül milyen erősségű vagy lendületű. Segíthetnek azonosítani a túlvett és túladott állapotokat, amelyek potenciális piaci árfordulókra és kereskedési lehetőségekre utalhatnak.

Az RSI egy népszerű oszcillátor, amely egy eszköz ármozgásának erősségét méri azáltal, hogy egy adott időszakon belül összehasonlítja az emelkedések és csökkenések mértékét. A relatív erősség index kiszámítása a következő képlettel történik: 

RSI = 100 - [100 / (1 + RS)]

ahol RS = Átlagos nyereség / Átlagos veszteség egy adott időszakra (például 14 napra). A 70 feletti RSI-érték túlvett állapotot jelez, míg a 30 alatti érték túladott állapotot jelez. A 30 és 70 közötti értékek a semleges zónába esnek, és azt jelzik, hogy az eszköz sem nem túlvett, sem nem túladott.

A MACD egy másik eszköz, amelyet a momentum, a trend irányának változásai, valamint a potenciális vételi és eladási lehetőségek azonosítására használnak. A MACD indikátor egy MACD-vonalból és egy jelzővonalból áll. Amikor a MACD trendvonala a jelzővonal fölé keresztezi azt, az bullish jelzésnek számít, és potenciális vételi lehetőségre utalhat. Ezzel szemben, amikor a MACD-vonal a jelzővonal alá keresztezi azt, az bearish jelzésnek számít, és potenciális eladási lehetőségre utalhat.

A Bollinger-szalagokat egy eszköz árfolyam-volatilitásának mérésére és potenciális kitörések azonosítására használják. A Bollinger-szalagok három vonalból állnak – egy egyszerű mozgóátlag (SMA) vonalból, valamint két, az átlag fölé és alá rajzolt szórásvonalból. Míg az SMA trendvonala egy eszköz adott időszakra vonatkozó átlagárát mutatja, a felső és alsó szalagok azokat a szinteket jelzik, ahol az ár túlvettnek vagy túladottnak tekinthető.

A Fibonacci-visszahúzódásokat a Fibonacci-sorozat alapján használják a potenciális támasz- és ellenállási szintek azonosítására – ez egy olyan számsorozat, amelyben minden szám az előző két szám összege (0, 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21 stb.). A Fibonacci-visszahúzódási szinteket úgy számítják ki, hogy egy eszköz ármozgásának adott időszak alatti legmagasabb és legalacsonyabb pontját veszik alapul, majd a két pont közötti függőleges távolságot vízszintes szintekre osztják fel a 23,6%, 38,2%, 50%, 61,8% és 100%-os Fibonacci-arányok alapján.

Készen állsz a következő lépésre, és arra, hogy a technikai elemzési tudásodat a gyakorlatban is alkalmazd? A Kraken Pro minden szükséges funkciót biztosít, hogy még ma elkezdhesd!